A nyolctagú jóga

   A jóga az időszámításunk előtti időkből eredő hat ortodox indiai bölcseleti rendszer egyike, a mai napig fejlődő tapasztalati tudomány. Bár manapság a jóga kultúránkban is egyre ismertebbé válik, mégsem olyan egyszerű eligazodni sokszínűségében, mivel magát a szót - és ebből kifolyólag a jóga céljait is - sokféleképpen lehet értelmezni. 

Egyesek szerint a jóga bizonyos természetfeletti képességek megszerzésének módszere. Mások úgy tartják, hogy az önuralom, vagyis a fegyelmezetlenük csapongó tudat (elme) kemény és erőszakos módon való megfegyelmezése. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a jóga az ember javát és egészségét hivatott szolgálni. Megint mások szerint a Védákra épülő hindu vallás gyakorlását jelenti. Vannak azonban olyanok is, akik szerint a jóga az öntudatosság egyetemes szintre való emelése az önkutatás, önmegfigyelés, önművelés és önfejlesztés által.

   A jóga szó a szanszkrit "judzs" gyökből származik, amelynek jelentése: "kötni, egyesíteni, megkötözni, igázni, a figyelmet irányítani és összpontosítani, felhasználni és alkalmazni". A szó jelent még szövetséget vagy közösséget is, valamint valódi egyesülést az egyéni és az egyetemes tudat vagy az egyén és Isten akarata között.

Az idők során a jóga körül sok legenda alakult ki. Az egyik legenda szerint az első jógatanító Ádísvara volt. (Az "ádi" előtag jelentése: "kezdés", "őseredeti", "első" vagy "kezdeti". Az "Ísvara" szó fordítása "Legfelsőbb Lényeg vagy Princípium", de az indiai kultúrában ez alatt olyasmit is értenek, amit Európában Istennek neveznek). A legenda szerint Ádísvara magában fedezte fel a hatha jóga (egyes értelmezések szerint: nap-hold egyensúly) művészetét, és adta tovább azt a tanítványainak. Ádísvarának több tanítványa is volt, de akadtak olyanok is, akik csak hallgatták a tanításait.

Idővel különféle irányzatok és jógaiskolák alakultak ki, s a mesterek sok generáción keresztül a szájhagyomány útján, közvetlenül adták át az utódaiknak a tudást - a helyes élet titkát - legdrágább kincsként, a saját tapasztalataikkal gazdagítva.

A tanítványok közül egyesek a megszerzett tudásból hagyományt teremtettek. Kritikai vizsgálat nélkül, mechanikusan és nagyon szorgalmasan ismételték a megismert gyakorlatokat. Mások az örökségükből áldozati kultuszt hoztak létre: a saját törekvésük helyett úgymond meg akarták "vásárolni" a jóga gyümölcseit.

Akadtak olyan ágak is, amelyek idővel elsekélyesedtek. Náluk a jóga magasztos célkitűzése felhígult vagy kicserélődött - gyakran az önérvényesítés vágya, a mások fölötti hatalomszerzés, a természet-feletti képességek birtoklása került a középpontba.

Voltak olyanok is, akik megfelelő szerénységgel és óvatossággal bántak a megkapott kinccsel. Ők a tapasztalatszerzés során a tanításokat újra meg újra megvizsgálták, s a kor szükségleteinek megfelelően akár tovább is fejlesztették. Így lett sokszínű a jóga világa.

A védikus korszak végéhez kötik a Jóga-szútrák, vagyis az egyik legrégibb jógatankönyv megjelenését, amelyben az indiai hagyományoknak megfelelően, rendszerezett formában foglalták össze az ön-tudatosság pszichofizikájának szabályozását. A szútra (a szó jelentése: vezérvonal, vezérfonal) keletkezésének pontos ideje, helye, de még a szerzője sem tisztázott tudományosan, azonban mind Indián belül, mind világszerte Patandzsali nevéhez kötik.

A legendák szerint a nemes és bölcs Patandzsali volt a jógatan, a szanszkrit nyelvtan és az ájurvéda megalkotója. Több mint ezer évvel ezelőtt ő gyűjtötte össze a szájhagyomány útján terjedő tudást, majd foglalta mindezeket rendszerekbe, és mutatta meg az embereknek a jógával a lélek derűjéhez, a nyelvtan ismeretével a beszéd tisztaságához, az orvoslás leírásával pedig a test egészségéhez vezető utat.

A Jóga vezérfonala négy fejezetből áll:*

I. Szamádhi páda - Az összpontosításról

II. Szádhana páda -A megvalósítási módszerekről

III. Vibhúti páda - A kiteljesedett képességekről

IV. Kaivalja páda - A teljes megszabadulásról

Ebben a műben kerül először megemlítésre az astánga jóga, mint a jóga nyolctagú módszertana is.

Az évek során arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az astánga jóga módszereit az ember önállóságának és öntudatosságának fejlesztése szempontjából szükséges bemutatnunk.

Ezért minden egyes tagot - és azok további részeit - megpróbáltunk legalább három különböző szempontból megvilágítani. Elsőként az adott rész nevét fordítottuk le, majd a megértését segítő néhány tömör gondolatot gyűjtöttünk egybe, és végül a személyes javaslatainkkal (amelyek egyéni tapasztalásainkra támaszkodnak) próbáltuk megkönnyíteni a tan megismerését.

E szerény segítséggel szeretnénk a gyakorlók tiszteletre méltó benső munkáját támogatni.

* A fordításhoz E. P. Osztrovszkaja és V. I. Rudoj megközelítését használtuk.